A székely-magyar rovásírás

A magyar rovásírás rövid története:

     A magyar kultúra múltjának egyik legvitatottabb pontja az, hogy volt-e honfoglaló eleinknek saját írása. Évről évre bizonyosabbá válik, hogy eleink írástudó népként érkeztek a Kárpát-medencébe. A rovásírás legfőbb elemeit a magyarság a honfoglalás előtt, a keleti szállásterületeken sajátította el. A betűalakokat nagymértékben befolyásolta az a tény, hogy a betűket rótták, hogy a sor jobbról balra haladt, hogy a magánhangzókat csak ritkán írták ki, s leginkább akkor ha azok hosszú magánhangzókat jelöltek. Ez a sémi íráscsaláddal való rokonságra utal. Az ótürkök egészen a Fekete-tengerig terjesztették ki hatalmukat, itt jött létre a nyugati türk, majd a Kazár Kaganátus. A kazárok írni tudását senki sem vonja kétségbe. Őseink hosszú ideig ezen a vidéken éltek, így bőven volt lehetőségük elsajátítani ezt a különös írásmódot. Az 1. és 2. számú rajz két türk rovásfeliratot mutat.  

A székely-magyar rovásírás

A nagykultúrák nagy folyamvölgyekben keletkeztek. Más szóval: a nagy folyamok völgyében nagykultúrák ke­letkeztek. A Duna is nagy folyam, a Volgától nyugatra a legnagyobb.

Hogyhogy itt nem volt semmi?

Élni kisebb folyók mellett is lehetett. A nagyok azért voltak érdekesek, mert a tengerbe ömlenek, ősünk pedig kíváncsi volt a �világ végére". Sokan el is jutottak az ópe­renciás tengerre, ahol már csak tengeri kígyók, sárkányok éltek, és izgalmas történeteken kívül kereskedelmi lehető­ségeket is hoztak magukkal. Az ilyesmi mindenkit érde­kelt, mindenki odatódult, ezért sűrűnlakott, kulturált te­rület lett.

Ezt mindenki elismeri, de az embernek óhatatlan van egy hiányérzete: mi volt a Duna völgyében 10-15 ezer év­vel ezelőtt? A Duna is nagy folyó, az is levisz a tengerre. Ráadásul völgyének egy jelentős szakaszát hegykoszorú védi, amivel se a Jangce, se az Indus, se a Nílus, se a Tigris és Eufrátesz nem rendelkezik. A Kárpátok áthatolhatatlan rengetegén csak 5-6 jól védhető hágón lehetett átjutni, de az erdélyi hágókon még a szovjet csapatok se tudtak áttör­ni (ez sincs az orrunkra kötve). Ráadásul a homo sapiens útvonalába esik.

Globalizáció és a WTO

Ez év november 30. és december 4 között tartotta a Világkereskedelmi Szervezet, a WTO harmadik miniszteri konferenciáját, Seattleben, az USA-ban. A magyar küldöttséget Chikán Attila gazdasági miniszter vezette. A lakosság azonban nem sokat tudhatott meg arról, hogy valójában mi is a WTO, mivel foglalkozik, és hogy a megvitatott kérdésekkel kapcsolatban a magyar delegáció milyen álláspontot képviselt. Az viszont sokakat elgondolkoztathatott arról, hogy mit is akarhat a WTO, hogy ülése a vietnámi háború óta a legnagyobb tüntetéshullámot váltotta ki, mégpedig nemzetközi részvétellel. Nem véletlen, hiszen a WTO valóban nagyon fontos szervezet, talán éppen a globalizáció egyik legfontosabb szervezete. Érdemes ezért megismerni céljait és tevékenységét.

Mit tesznek a világgyarmatosítók és mit tehetünk ellenük?

Dr. György Lajos előadása a 2001. január 25-i Globalizáci kerekasztal beszélgetésen

Bolygónk súlyos beteg. A kórokozók mi, Földünk legtudatosabb lényei vagyunk. A kór sok hatása önmagában, külön külön is halálos: a víz és légszennyezés, az erdőirtás, az ózonroncsolás, a fajok élőhelyének pusztítása, az éghajlatváltozás. Eszközeink mindehhez igen hatékonyak, pl. a fákat már nem kell egyesével elfürészelni, ügyes gépek néhány óra alatt egész hegyoldalakat tarolnak le.

Világunk egyre egységesebb, a betegség is lassan minden részét betölti, már alig vannak egészséges területek.

Wass Albert:  Hagyaték

�          A Titok, a teremtés titka, Isten és ember titka: �Teremté Isten az embert tulajdon képére, s adott néki uralmat mindenek fölött!” � Uralmat s nem szolgaságot! �ha csak annyi hitetek lenne, mint a mustármag, azt mondhatnátok ennek a hegynek: eridj odébb! S bizony mondom, odébb mozdulna nyomban!”

Kunhalmok  (Attila hagyomány)

A kunhalmok az alföldi táj sajátos antropogán formakincsei. Ezek "olyan 5-10 méter magas, 20-50 méter átmérőjű, kúp, vagy félgömb alakú képződmények, amelyek legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terültek el, s nagy százalékban temetkezőhelyek, sírdombok, őr, vagy határhalmok." (Győrfi István) A megállapítás helytálló, de természetesen a kunhalmokkal kapcsolatos kérdések nagy része még sokáig tisztázatlan marad. Vitatható az elnevezésük helytállósága, keletkezésük, földrajzi elhelyezkedésük rendszere, vagy rendszertelensége. (Dr. Tóth Albert véleménye.)

A  "MAG" szógyökű szavak jelentései

MAG/MAGZAT                     - magyar                                  = az élet alapja, kezdete

MAGNA                                 - ang., fr., lat.,szláv, gör.          = nagy, hatalmas

MAGISTRATE                       - ang., fr., lat.,szláv, gör.          = elöljáró, hatalmasság

MAGISTRATURIA                - ang., fr., lat.,szláv, gör.          = kp-i, hatalmi iroda, elöljáróság

MAGISTER                            - ang., fr., lat.,szláv, gör.          = mester

MAGNIFICO                         - ang., fr., lat.,szláv, gör.          = csodálatos, óriási

Rákóczi kiáltványa a keresztény világhoz a szabadságharc okairól és céljairól

A keresztyén világ minden fejedelmeinek és respublikáinak, úgy egyéb akármelly, akárminémű állapotú, betsületű, méltóságú, tisztű és felsőségű rendeknek.

Mi felsővadászi Rákóczi Ferencz, Istennek kegyelmébül fejedelem, Saáros vármegyének főispánnya, mukácsi és makoviczai herceg, Sáros-Pataknak, Tokajnak, Regécnek, Etsednek, Somlyónak, Ledniczének, Szerentsnek, Ónodnak örökös ura.

A' dolognak örök emlékezetire!

Einstand

A Pál utcai fiúk híres jelenetében a Pásztorok terrorjának ellenállni próbáló Nemecsek kezéből egyszerűen kicsavarják az üveggolyókat, hiszen einstand van! Nos, a világ vajmi keveset változott azóta, hiszen Nemecsek-Magyarország most hasonló helyzetbe látszik sodródni. Egy másik metaforával élve talán azt mondhatnánk, hogy a három "v" (valutaalap, verőlegények, védelmi pénz) időszakát éljük. Az egyre gyorsuló ütemben elbalkániasodó, lepusztuló Magyarországon gyakori az a jelenet, amikor néhány nem túl bizalomgerjesztő alak társaságában diszkrét úr toppan be egy panzióba vagy üzletbe, és "védelmet" ajánl fel a tulajdonosnak. De hát kitől kellene engem megvédeni? � kérdezi a riadt vállalkozó. Természetesen tőlünk � hangzik a nem túl biztató válasz.

Tíz év a vörös pokolban

Az udvarra vezettek. Keskeny, fekete, szekrényalakú te­herkocsi állt itt; a jól ismert �fekete holló" kisebb kiadásban. Mikor célhoz értünk, megállapíthattam, hogy ismét a Butyrki-fogházba vittek.

Megint az undorító testi motozás. Azután a vég nélküli folyosók. Kísérőm az egyik őrtől megkérdezte, hol van a 62­es cella. Az őr a legközelebbi ajtóra mutatott, amely mögül tompa hangzavar szűrődött ki. Nagyon sok fogoly lehetett bent. Az őr kinyitotta az ajtót.

Átléptem a küszöböt. Nem akartam hinni a szememnek. Első pillanatban semmit sem tudtam felismerni. A cellát va­lami fehéres ködpára töltötte meg: sok ember kigőzölgése egy hideg helyiségben. A középnagyságú szobában lassan-lassan kivettem a szorosan egymás mellé zsúfolt tömeget. Egyesek priccseken, vagy a padlóra rakott deszkákon feküdtek. Pesti­ses bűz áradt felém. Gyomrom émelyegni kezdett.

Második fejezet

Mr. Fostert ott hagyták a lefejtőteremben. Az igazgató és hallgatói be­szálltak a legközelebbi liftbe, amely felvitte őket az ötödik emeletre.

Csecsemőotthonok. Neo-Pavlovi Kondicionálótermek- mutatta a tábla.

Az igazgató kinyitott egy ajtót. Hatalmas, puszta teremben találták magukat, mely nagyon fényes és napos volt, mert az egész déli fal egyetlen ablakból állt. Fél tucat dajka, akik nadrágból és zakóból álló, előírásosan fehér művászon egyenruhában voltak, hajukat fehér sapka alá bújtatva a higiéniai szabályok szerint most éppen rózsákkal teli vázákat raktak ki a padlóra hosszú sorban. Nagy vázákat, telis-tele virággal. Sok ezer szirom, kipattanóan érett és selymesen sima, mint megszámlálhatatlanul sok apró kerub orcái, de ebben a fényes megvilá­gításban nem kizárólag rózsaszín és áIja keruboké, hanem fényesen kí­nai, mexikói angyalkáké is, az égi harsonák fúvásától szinte gutaütéses, de halálsápadt is, a márvány posztumusz fehérségének sápadtságával.

A dajkák vigyázzba merevedtek, amint az igazgató bejött. - Elő a könyvekkel! - mondta kurtán.

„A három férfi meg sem rebbent. De mikor Winston ismét Rutherford szétomlott arcára tekintett,látta, hogy a férfi szeme tele van könnyel. S csak most vette észre, miközben borzongás futott végig belsején, anélkül hogy tudta volna, mitől, hogy Aaronsonnak is, Rutherfordnak is törött az orra.”

(1956-os visszamlékezés-regény)

2. FEJEZET.

A MEFESZ megalakulása és a 16 pont

   Attilával a Műegyetem nagyelőadótermének, az aulának karzatán helyezkedtünk el. Az aula díszes, márványborítású falai és márvány oszlopai alatt az egyetem egykori rektorainak mell­szobrai sorakoztak. Egyiküknek, Sztoczek rektornak mellszobra, mely most a DISZ iroda előtt áll, két hét múlva majd életmentő szerepet fog játszani az életemben, de most nem tűnik ki a többi közül. Legtöbbjükről semmit sem tudtam akkor.

Mikor Attila észrevette érdeklődésemet, megjegyezte: - Tud­tad, hogy sokan közülük zsidók voltak? - Kisvártatva hozzátette: ­Akárcsak Rákosiék8 meg az ávósok.

- Tehetséges nép - mondtam - Ironikus, nem?

A teremben lehettünk vagy kétezren, de egyikünk sem figyelt igazán oda, hogy mi is történik a pódiumon. Az összegyűlt diákok egymásközti beszélgetéseinek monoton duruzsolása hatotta át a termet, míg a szokásos, szabványos kommunista szónoklatok foszlányai csak úgyelszálltak a fülünk mellett. Ilyen volt minden gyűlés: ők beszéltek, mi pedig azzal védekeztünk, hogy nem fi­gyeltünk oda.

Alattunk, a földszinten, a pódiumon ült a két rektor, Gillemot László és Cholnoky Tibor. Mellettük néhány professzor, az egye­terni párttitkár és a pártfunkcionáriusok, valamint a DISZ helyi vezetősége. Ők, egyforma kék zakóikban, fehér ingükben és vö­rös nyakkendőjükkel úgy hatottak, mint valami pingvin-csapat.

„Csengőfrász ebben az időben még nem volt, hiszen sok lakásban csengő sem volt. De az emberek kezdettek eltünedez­ni - volt, aki néhány hét múltával előkerült, mások később, egyesek soha. A Terror morgott egyet, aztán meglapult, mint a puma a dzsungelben, szimatolta a széljárást. A vádemelések - egyesek ellen, majd általánosan a magyarság háborús részvé­tele miatt - egyelőre óvatos torokköszörülések kísérőhangjai­val szólaltak meg. Az emberek felfigyeltek. Mennyi és milyen az egyén felelőssége, ha az állam, amelynek polgára, morális törvénytelenségeket követ el? Az állampolgár csak akkor fele­lős az államért, ha cselekvően támogatja az amorális cselekede­teket? Az állampolgár elsőrendű kötelessége, minden időben, hogy megmentse önmagát és családtagjait - de nem azon az áron, hogy végrehajt parancsokat, melyeket lelkiismerete nem ismer el jogosnak, hanem akár mimikri segítségével is: életben marad, de nem segít gyilkolni, amikor az erőszak erre veteme­dik, és nem mutyizik, amikor emberellenes bűnökre veteme­dik a hatalom; nem hajlandó jól fizetett kivételezettnek lenni ott, ahol a kivételezettség ára a cinkosság. Az emberek fel­ocsúdtak és kezdették megérteni, hogy a "kollektív felelősség" elve erkölcstelen szemfényvesztés, mert élesen lehet bírálni és elválasztani, ki a "bűnös" és ki az, aki csak jelen van, amikor mások bűnöznek - jelen van, mert nem tehet mást.

A menekülés nem mindig jó módszer. De néha megengedett. A zsidóság legnagyobb ünnepe az Egyiptomból való szaba­dulás emléknapja. Ez azt a történelmi pillanatot idézi, amely a szolgaságban élő sokféle népséget valaha egységes Néppé tette. Elmenekültek a rossz szemek igézetéből. De utána még negy­ven éven át kellett kóborolniuk a sivatagban, hogy kihaljon az a beteg generáció, amelyet a "rossz szemek" ereje menthetetlenül átvarázsolt. Nem lehetett velük mit kezdeni, mert szolgalelkek­ké váltak.
Szolgalélekké nem akkor lesz az ember, ha kénytelen máso­kat szolgálni és a megélhetésért sokat kell robotolnia, hanem akkor, hogyha az állandó alkalmazkodásban elvész az iden­titása. Nem tudja, kicsoda. Sem akkor, ha tűr, sem, ha püfög és lázadozik.
Szolgalélek az, aki önmagát elveszítette. Nincs olyan benső eszménye, melynek irányába élete felnőhet.

AZ ÁLLAMVÉDELMI OSZTÁLY (ÁVO)

 A csírázó alkotmányosság elfojtásában oly dicstelen szerepet játszó PRO 1946 októberétől a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya néven működik közvetlenül a belügyminiszter ellenőrizte és felügyelte intézményként. Feladatait a hóhértörvény jegyében ek­képp határozzák meg: »a demokratikus államrend és közbiztonság védelméről szóló 1946. évi VII. tc.-be ütköző cselekmények nyomozás a és feljelentése, a népbíráskodásról szóló és az 1945. évi VII. tc.-be iktatott háborús és népellenes bűncselekmények nyomozása és feljelentése, - egyesületek keletkezésének és működésének figyelemmel kísérése, politikai vonatkozású röpiratok szerzőinek és terjesztőinek nyomozása és bejelentése, a bejelentett és tudomásul vett gyűlések lefolyásának megfigyelése, államrendészeti vonatkozású bel- és külföldi adatok gyűjtése és nyilvántartása, javaslattétel az illetékes rendőrhatóság vezetője számára az állambiztonság vagy közbiztonság szempontjából káros személyek kitiltására, internálására, titkos rádióállomások felderítése.

Válogatott tanulmányok

j) A FEHÉR EMBER CIVILIZÁCIÓJÁNAK FELELŐSSÉGE ÉS ENNEK GYAKORLATI ÉRVÉNYESÍTÉSE

A "keresztény világ" e felelőssége nagyon szép, mondhatná valaki, de kik azonosíthatók ma egyáltalán ezzel a múltbeli keresztény világgal, hol létezik ezeknek valami olyan szer­vük vagy szervezetük, mellyel szemben e felelősséget egyál­talán érvényesíteni lehet, s hogy lehet elvárni, hogy ezek el­viseljenek egy felelősségre vonást olyan múltbeli dolgokért, melyeket közvetlenül nem ők követtek el?

c) A FELKELÉS ÉS A POLGÁRI ENGEDETLENSÉG MINT VITÁS KÉRDÉSEKET ELDÖNTŐ EL]ÁRÁSOK

A nem háborús eljárások között mindenekelőtt az erőszak al­kalmazás olyan formáit kell szemügyre vennünk, melyek az emberiségre a háborúnál kevésbé veszélyesek, s a népszuve­renitás és önrendelkezés gondolatköréveI nincsenek olyan éles ellentétben, mint a háború. Gondolunk elsősorban a felkelés, forradalom, nemzeti szabadságharc jelenségeire, me­lyeknek, mint végső eszközöknek, szerepük volt és még ma is van a népszuverenitás és önrendelkezés elveinek érvényre juttatásában.

Világdemokratúra

 9. oldal.
„ Nincs biztonságban egy demokrácia szabadsága, ha polgárai eltűrik, hogy akkorára nőhessen a magánhatalom, hogy erősebb legyen, mint maga a demokratikus állam. A kormányzati hatalom birtoklása egyetlen személy, csoport vagy bármely ellenőrzést gyakorló magánhataom által –lényegében fasizmus.”  F. D. Roosevelt.