Nyelvlecke

Nyelvében él a nemzet

Az anyagi és embertani vizsgálódásainkat befejezve, át kell térnünk a magyar lélekre vonatkozó ismereteink tárgyalására, mint olyan tényezőre, amelynek a legnagyobb szerepe volt és van a Kárpát-medence mai képének kialakításában. Idézzük László Gyula idevonatkozó megállapítását: "Mi, régészek most kezdjük tágítani megfigyeléseink területét, hogy kiszabadulva a puszta tárgykör-történetből... megkísérelhessük a leletekből kihámozni a múveltség egykori gazdagságát. .. Ezt a gazdag­ságot fejezte ki mindig a nyelv is, szavakat tapasztott rá, s a kapcsolatokat mondatok rendjével fűzte gondolatokba. Voltaképpen tehát a tárgyi világ - azaz a régészet anyaga - és a nyelv emlékezete ugyanerről beszél." A következőkben tehát a magyar nyelvről lesz szó. Bevezetésként, lássunk néhány elfogulatlan külföldi véle­ményt, megállapítást a magyar nyelvről.

A párizsi Sorbonne nyelvészei, hogy a nyelvek ősiségét megállapíthassák, összehasonlításokat végeztek elektronikus számítógépek segítségével. Megvizs­gálták a világ kis és nagy, élő és holt nyelveit abból a szempontból, hogy melyik őrzött meg legtöbbet az ősműveltség nyelvelemeiból, az ős-etymonokból, alap­szavakból. Az eredmény a következő volt:

a mai angol nyelv 4% etymont

a latin 5%

a héber 5%

csendes-óceáni nyelvek 7%

indiai, munda-khol 9%

tibeti, szanszkrut 12%

őstörök, türkmén 26%

a mai magyar nyelv 68% ős-etymont tartalmaz.

 

 

Mezzofanti, Giuseppe bíboros (1774-1849) élete végén már több mint száz nyelven tudott, megtanult magyarul is. Egy cseh költő előtt fejtegette: "Tudja, J

melyik nyelvet tartom az olasz és görög után minden más nyelv előtt a leginkább dal­lamosnak és a verselés szempontjából leginkább fejlődésre képesnek? A magyart, isme­rem néhány új költőjüket, nenány versüket, amelyek dallamosságukkal megkapnak. Ügyeljen, ebben a nemzetben egyszerre csak fel fog túnni egy költő-lángész, és néze­temet igazolni fogja. A magyarok, úgy látszik, még nem tuják, micsoda kincs lakozik nyelvükben."

 

Bowring, John indiai alkonzul volt, Kőrösi Csoma Sándor barátja, sok nyelvet beszélt, többek között a magyart is. Hazánkban 1830-ban járt, és az angoira fordított magyar verseket ki is adta Poetry of Magyars címen. Antológiájának előszavában a magyar nyelvről a következőket írta: "A magyar nyelv messze áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődik, de szerkezete olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb ma élő európai nyelv még nem is létezett. Ez a nyelv a legrégibb és legdicsőbb műemléke a nemzeti önállóságnak, függetlenségnek - és aki megfejti, az az Isteni Titkot fogja vizsgálni, ennek az első tétele: Kezdetben vala az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten vala az Ige."

Mint érdekességet, megemlítjük, hogya Talmud Sanhedrin-fejezete 38 b. lapján áll: "Jehuda rabbi mondja, hogy az első ember arámi nyelven beszélt." Ez pedig a tu­ráni sumér egyik tájnyelve volt. A Mózes I. IX. fej. 1. vers szerint pedig: "Mind az egész Földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde volt."

Maspere, Gaston 1899-ben és 1925-ben Londonban kiadott The Assing of the Empires című történelmi művében a következő neveket olvashatjuk: Arpad, Arvad, Arka, Gath, Arbala, Irkatam, Karpanda, Zalekart, Zala, Laki, Khalman. Városok és helységnevek: Marara, Paripa, megerősített helyek Tabor, Turat, Tas, hegyek. Kharka, Zab, Turnal, Kur folyók stb. A Jordán folyó eredeti neve Jar-Duna volt.

Ragozin, Zenaida a Londonban 1896-ban kiadott a Nemzetek történelme -Chal­dea történelme című művében írta a 129. oldalon: "A magyar, Európa egyik leg­magasabb szellem ú és tehetségú népe, turáni eredetú."

Earil, Tony ősrégész Mu Revealand - a feltárt Mu című művében, a kb. 21 000 éves mexikói Kland-tekercs nyomán kijelenti, hogy annak fonetikus írásrend­szere arra a következtetésre juttatta: a mezopotámiai sumérok a 11 000 éve elsüllyedt Mu-szigeti kutúra továbbvivői voltak. Az 1973. évi párizsi Orien ta­

lista Kongresszuson Novotny Elemér budapesti és Badinyi Jós Ferenc Buenos Aires-i nyelvészek által bemutatott Árpád-kori magyar szövegeket ott a su­merológus tudósok el tudták olvasni, és megértették.

Dolgpolszkij, A. orosz nyelvész 1973-ban megjelent Boreisch Ursprache Eura­siens cÍmű munkájában írja, hogya kutatók szerint vagy 10.000 évvel ezelőtt Dél-Ázsiából népvándorlás indult Európa és Szibéria felé. A szerző szerint ez volt az a terület, ahol az általa boreainak nevezett ősnyelvet beszélték Indiától Anatóliáig, a KaukázustóI a Perzsa-öbölig. Ebből eredeztet - általa bizonyítottan - a magyar nyelvet is.

Encyclopedia Americana 1980. évi kiadása 26. kötete 6. oldalán Samuel N. Kramer, Amerika legtekintélyesebb sumerológusa írja, hogy a sumér nyelv ragozó nyelv, mint a magyar és a török, amelyek szerkezetileg és nyelvtani­lag is hasonlítanak ahhoz.

Brockhaus Lexikon írja: "A magán- és mássalhangzók szép aránya. A hangzók fi­nom összehangolása, minden egyes szótag egyenletes és tökéletes képzése és a magán­hangzók illeszkedésének tökéletes egyensúlya pompássá és férfiassá teszi a magyar nyelvet. "

Childe, V. G. professzor a The Danube in Prehistory cÍmű művében írja: "A Kr. e. harmadik évezredben az Eufrates melletti mezopotámiai múveltség - Kis-Ázsián ke­resztül- a Kárpát-medencébe hatolt."

Eherberg bécsi egyetemi tanár szerint: "Olyan ennek a nyelvnek a szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden, amikor a szabatosság, tömörség, összhang, világosság mellett minden közönségeset, minden kifejezési nehézséget és szabálytalanságot gondosan kerül."

Machik zágrábi egyetemi tanár írja: "bizonyára, aki csak hallja a magyar nyelvet, ha nem is érti lágy hömpölygése fenséges zenéjét, vágyat érez, hogy megismerhesse."

Pijoan, Jose a Historia General del Arte II. kötete 25. oldalán írja: "A sumérok nem voltak semiták, hanem turániak. A sumérokat olyan turáni típusú emberekkel hozhat juk kapcsolatba, mint a finnek, a törökök és magyarok."

 Kollányi Károly: Kárpáti Trilógia (478-480oldal)