A nyári napforduló szertartásossága a magyar hagyományban
(jegyzetek)
A nap szerepe
A nyári napfordulóhoz értünk, június 21-én az év egyik legnagyobb ünnepéhez a régiségben. A földi világban, ahol a Teremtő akaratának megfelelően felcseréltük egykori fénytestünket az anyagtestre, annak minden előnyével és fogyatékosságával, de legfőképpen felelősségével, a lelkünkben mindig él (van aki odafigyel rá, van aki nem, de mindannyiunkban él) a Hazatalálás vágya égi fényhonunkba. Ezért szentelt kitüntetett figyelmet az emberiség öröktől fogva (kivéve talán az ilyen művileg elsötétített évtizedeket, mint amilyenek most, az ipari társadalom által uralt időkben járnak) a fénynek, mint természeti jelenségnek s annak asztrális hordozóinak a Napnak, a Holdnak és a csillagoknak. Számunkra, itt a Földön a legmeghatározóbb fényű jelenség a Nap. Ez az alapja annak, hogy a legfelsőbb princípiumnak, magának a teremtő erőnek a megszemélyesítője legyen. Tulajdonságai alapján, az itteni életre gyakorolt nélkülözhetetlen hatásai miatt nem csak az uralkodói, hanem a gondoskodó (gondoljunk a később táplálékot adó vetést érlelő szerepére) hatalmat is képviseli, de a rendnek és az állandóságnak a hordozója is egyben, hiszen az egyik dimenziót, az IDŐ-t is jelöli számunkra, a nagy világévtől kezdve a kis évig, ezen belül az évszakokig, végül a 24 órás napig.
A magyar címer szimbólumrendszere
(jegyzetek)
Címerünk mintegy megjelenési formánk is a külvilág felé, zászlónk mellett ez alapján kapnak képet rólunk, mint nemzetről a külföldiek, ez hordozza azt az üzenetcsokrot, amit így, sűrített formában közlünk velük.
Ám ennél egy kicsit vagy inkább fogalmazzunk úgy, minőségileg - többről is szó van, hiszen ellenkező esetben egy átlagosnál esztétikusabb képi megjelenítéssel és ízléses színválasztással megoldható lenne bármely állam jelvényének tervezése (mint ahogyan néhány esetben van is rá példa), de természetesen a lényeg nem a felszínen lakozik.
A szimbólumok, jelképek ugyanis mindenkiben elvetik a gondolkodó elmélkedés magját és közvetlenül hatnak az érzelmekre. Intuitív meglátásokat eredményezve az írás erejénél is közvetlenebbek. Egy címerábrázolással jelképek útján tárja fel egy csoport azt az értékrendszert, azt a világszemléletet, azokat a magatartásformákat, melyek a keletkezését meghatározták, amelyek vélhetően összetartják és amelyeket feltétlenül követni óhajt. Ezért nem csupán mások számára, hanem önmaga számára is alapvető fontosságú, hogy milyen erőket, milyen tulajdonságokat vetít ki a külvilágba magából. Had, mondjak egy példát!
A teljesség elérésének lehetőségei
Gondolatok egymás melett élő vallásokról
Az utóbbi hónapokban vagy, ha jobban utána számolok, évben, években több alkalommal került terítékre baráti körben beszélgetve a Kereszténység, mint világszemléleti, világértelmezési, de úgy is, mint vallási, hitbéli rendszer a maga sajátosságaival, jellemző megnyilvánulási formáival. A minden egyes alkalommal hosszúra nyúló beszélgetések, érvelések, már-már viták persze egyszer sem mozogtak véletlenül e tárgykörben, hiszen egyrészt barátaim újkori buddhista hevülete, másrészt a saját örök opponens beállítottságú, és a Krisztus neve által éltre kelt hit alatt álló személye is fő indikátora, katalizátora volt a diskurzusoknak.
A nemzet lelke.
Volt idő, mikor.
Bosszúszomjasan támadt az oláh, a tót és a rác.
Beszéljünk végre erről is.
A szerbek kegyetlenkedéseiről Délvidéken.
A románok mészárlásairól Erdélyben.
A szlovákok által megalázottakról Felvidéken.
A szovjetek által elhurcoltakról Kárpátalján.
A pesten megerőszakolt tízezrekről.
Az elrablott személyes és állami vagyonok millióiról.
Az elcsatolt országrészekről.
Nyelvemlékeink olvasata
A ma használt európai írásos nyelvek közel sem azonosak az ősi beszélt nyelvekkel. Ennek oka nem a nyelvek folyamatos megújulásában és modernizálódásában keresendő, hanem a mai európai írásbeliség gyökereiben.
Ennek pontosabb megértéséhez gyorsan át kell gondolnunk azt az alapvető különbséget, ami bármilyen beszélt nyelv és annak írott formája között fennáll. Ez különösen szembeötlő a magyar és egyéb keleti nyelvek esetében. A beszélt nyelv az élet folyamatossággát, a teremtő erők áradását jelenti. Ennek gyakorlása során nem más történik, minthogy az Ige testté lesz. Az Ige (természetesen csak akkor, ha erre vonatkozó élő hagyományból táplálkozó tudáskincse és ezek alapján tiszta, erényes gondolata van a beszélőnek) a kimondott szó által lép ki a teremtett világba. Ennél fogva végtelen és alkotó természetű.