Tevékenységükből sokat megőrzött a néphagyomány. Legmarkánsabban a regősök ritmikus ütemű éneklésében vagy a busó-táncokban és a sokáig élő "ga­rabonciás diák" személyében lelhetők fel nyomaik, de szokásaink, nyelvi fordula­taink, sőt néhány régi helynevünk is őrzi személyüket.
  Fogalmazhatunk talán úgy, hogy a sámán inkább "médiaszakember", akinek feladata, hogy önkívületbe jutván a közönségét föllelkesítse-manipulálja, és ez­által "közvetíthessen" köztük és a "szellemek" között - akár hatásvadász módon is. 
   Ugyanakkor a táltos magasabb "szakrális szintű" papi személy lehet, aki böl­cseleti úton is kapcsolatot találhat a szellemvilággal, így inkább tekinthető ta­nácsadónak, képzett "ideológusnak", esetleg "természetgyógyásznak".